2008 nyarától, amióta megválasztottak Magyarország első borkirálynőjének, számos helyen volt alkalmam megfordulni hazánkban és külföldön egyaránt, és lehetőségem nyílt népszerűsíteni a magyar bort szerte a világban. Családi pincénket, a Götz Pincészetet büszkén képviseltem bármerre jártam, és küldetésemnek tekintettem azt, hogy megismertessem az emberekkel a Tokaji Borvidék „ezer arcát”, megmutassam, hogy a híres Tokaj-Hegyalján az édes borkülönlegességeken kívül készülnek friss, üde száraz borok is.

A mai napig hívnak, várnak különböző rendezvényekre, amely mindig jóleső érzéssel tölt el, viszont legszívesebben Hercegkúton, családi pincénkben tartok borkóstolót, hiszen ott, a „földalatti mennyországban” érzem úgy, hogy át tudom adni a vendégeknek azt az érzést és szeretetet, amely összeköt engem a Tokajival.

Az egyik szombat estémet is éppen egy csoporttal töltöttem, akik borkóstolóra érkeztek hozzánk, de előtte még javasoltam, hogy sétáljunk fel a Kálváriára, a Kápolnához is a Gombos-hegyre.  Felfelé menet egy kislány szegődött a nyomomba, aki már egy évvel ezelőtt járt nálunk a pincében, viszont akkor velem nem találkozott. Ahogy kora este felfelé sétáltunk a domboldalon, beszélgetésbe elegyedtem a kis Ajnival, és kiderült, hogy a mai napig őrzi azt a borkirálynős képet rólam, amelyet egy éve kapott nálunk. Később a pince mélyén is érdeklődve figyelte minden megnyilvánulásomat, legyen szó a borászat vagy a borok bemutatásáról, itta a szavaimat és lépten-nyomon a sarkamban volt.

Kíváncsian kérdezgetett a koronáról, és arról is, hogy milyen érzés királynőnek lenni, mi a feladatom borkirálynőként. Őzike barna, csillogó szemeivel, tiszta tekintetével és ragaszkodó természetével azonnal belopta magát a szívembe, és különös érzés kerített hatalmába, mivel manapság nagyon ritkán tapasztal ilyet az ember. A gyermeki bája és az őszintesége, kedves mosolya határtalan szeretetet idézett bennem is.

Ezen az estén én kaptam a legtöbbet, hiszen amellett, hogy bemutattam a Götz Pincészet borait a vendégeknek, úgy éreztem, mintha megszűnt volna körülöttem a világ minden gondja-baja, mivel a kislány őszinte hite, szeretete és rajongása képes volt teljesen magával ragadni, és a gyertyaláng mellett beragyogta az egész estét. Igazi mennyország volt…