Heves Magazin ...csak megyei hírek

Kedves olvasók, van szerencsénk bemutatni Önöknek Götz Mária Ildikót, Magyarország borkirálynőjét, aki a hónap végén Egerbe látogat.

Almási Attila: Mi vagy mik voltak az előzményei a borkirálynő-választásodnak?

Götz Mária Ildikó: Mivel lehet azt mondani, hogy már „anyatej helyett” a Tokajit szívtam magamba, így nem is volt kérdéses, hogy indulok-e a sárospataki helyi borkirálynő-választáson. Már gyermekkorom óta aktívan részt veszek családi vállalkozásunk, a Götz Pincészet mindennapi feladatainak ellátásában, mivel Hercegkúton több évszázados hagyományai vannak a szőlészetnek és a borászatnak. A szőlő és a bor szeretete, csodálata és a munka tisztelete családi örökségként meghatározó szerepet játszik az életemben. Itt tanultam meg a munka becsületét, a fegyelmet és a szorgalmat, itt kezdtem el foglalkozni a szőlő- és a borkultúrával is. Részt veszek bor vacsorákon, a vendégek fogadását bonyolítom, emellett a kereskedelem, a marketing tevékenységek ellátása is feladataim közé tartozik. Sárospatakon tavaly rendezték meg első ízben a borkirálynő-választást, a Szent György-napi borkóstoló keretein belül, és ez jó indíttatás volt számomra ahhoz, hogy részt vegyek Tarcalon az országos megmérettetésen is.

A.A.: Vannak-e elsődleges kötelezettségeid, mint borkirálynő? Mik azok a rendezvények, amelyeken meg kell jelenned? Mennyire válogathatsz szabadon köztük?

G.M.I.: Valójában azt lehet mondani, hogy semmiféle kötelezettségem nincs, de mégis mindenhol meg kell felelnem, helyt kell állnom. Mint már említettem, ez az országos szintű borkirálynő-választás nagyon újkeletű dolog, így érthető, hogy még „gyerekcipőben jár”. Nincs kialakult arculata a borkirálynőségnek. Megválasztottak, és ennyi volt. Amit elértem, elérek, ahová eljutok, az mind az ismerőseim segítségével, baráti kapcsolatok által, a saját erőmből történik. Szép és jó dolog borkirálynőnek lenni, és természetesen vannak elvárásai mindenkinek ezzel szemben, de igazából nagyon kevesen vannak, akik hozzátesznek valamit, akik segítenek nekem. Remélem, hogy a borkirálynő-választás hagyománnyá válik Magyarországon, és egyre nagyobb visszhangot kap majd, hiszen más országokban ez például hozzátartozik az ország image-éhez is. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy népszerűsítsem akár itthon, akár más országokban is a hazai borokat.

A.A.: Merre jártál, hol képviselted magad az elmúlt évben? Mi volt a legemlékezetesebb élmény ez idő alatt? Milyen volt a fogadtatás a határainkon túl? Mit jelent ez neked és mit jelent az országnak?

G.M.I.: Miután megválasztottak Magyarország első borkirálynőjének, több borvacsorán, borfesztiválon és bálon vettem részt, majd szeptemberben a Tokajvinum Hungaricum Egyesülettel Münchenbe utaztam, ahol több sajtótájékoztatón népszerűsítettük a tokaji borokat. Októberben is több helyi rendezvényre voltam hivatalos, például a sátoraljaújhelyi Zsólyomkai pincenapokon vettem részt, vagy a sárospataki vadászlovagláson is jelen voltam. Ekkor már tiszteletbeli tagja voltam a sárospataki fiatalokból álló King Hill Teamnek, akik a Budapest-Bamako rallyn vettek részt (verseny kategóriában 7. helyen végeztek), és akik felvállalták Tokaj-Hegyalja népszerűsítését Afrikában. Nagy erőkkel szerveztük a Marokkóban tartandó borkóstolókat, amelyek nagy sikerrel zajlottak le. Érdekes meghívást kaptam még októberben, a rakamazi Almasör fesztiválra invitáltak, hogy legyek a rendezvény háziasszonya. Kevés gondolkodási idő után igent mondtam a felkérésre, mivel Sárospatak és térsége egy turisztikai desztinációba tartozik Rakamazzal, és persze egy boros pavilont is kaptam ott, ahol a bor legalább olyan népszerű volt, mint a sör. Novemberben és decemberben több cég rendezvényén is tartottam borkóstolót, szerte az országban, és egy magazin címlapján is szerepeltem egy többoldalas interjúval. Az év végi események, rendezvények sokaságából egy kis lélegzetvételhez jutva a január valamivel csendesebbnek ígérkezett, így a King Hill Teammel a versenyre való felkészülést tartottam legfontosabb feladatomnak. Rengeteg tennivalónk volt a fiúkkal a január 17-i indulás előtt, mindenki teljes erőbedobással vetette bele magát a munkába. Az én dolgom volt Pap László Csaba nagykövet úrral a kapcsolattartás, valamint a borok papírjainak rendezése, a Marokkóba való szállításhoz szükséges iratok beszerzése. Amíg a csapat Afrikában autózott, én borkirálynői kötelezettségeimnek igyekeztem eleget tenni. Januárban meghívást kaptam az Echo TV Pörzsölő című műsorába, ami nagy népszerűségnek örvend a tévénézők körében. Pörzse Sándor vendégeként szó esett az országos borkirálynő választásról, a Tokaji borról, családi pincészetünkről, a King Hill Teamről és természetesen Hercegkútról is. A hónap végén Ráckevére utaztam, ahol Borkirálynői Borvacsorát rendeztek az én főszereplésemmel. Sokan meglepődve kóstolták milyen könnyű, friss száraz és félédes borok is vannak a Tokaji Borvidéken. Véleményem szerint sikerült Tokaj-Hegyalja egy új arcát megismertetni olyan emberekkel, akik értékelni tudják a minőséget, és ígéretükhöz híven el is látogatnak a borvidékünkre! Pár nappal később Budán a Márai Szalonba vitt az utam, ahol minden hónap utolsó keddjén irodalmi estet tartanak. Három grácia - bor, dal, zene, szó címmel szólt a meghívó, ebből a háromból én voltam az egyik. A beszélgetések, előadások után következett egy falat ínyencség és egy korty Tokaji Muscat Lunel bor, amit a jelenlévők nagy lelkesedéssel és elismeréssel fogadtak. A következő hetem már a lázas készülődés jegyében telt, február 5-én utaztam Marokkóba. A King Hill Team január 31-én, szombaton fejezte be a versenyt, és másnap már indultak is visszafelé Bamakóból Rabatba, ahol a Tokaji borokat népszerűsítettük. Pap László Csaba nagykövet úr szervezésében Meknes városába utaztunk, amelynek környéke a marokkói bortermelés központja. Ezután a marokkói bortermelés legjelentősebb borászati üzemébe látogattunk. A borászati “kastély” megtekintése után ebédre került sor, amelyen részt vett az osztrák nagykövet úr és a felesége is. Eközben volt alkalmunk bemutatni néhány Tokaji bort, amelyek sajátos ízvilága nagyon elnyerte a jelenlévők tetszését. Ezután egy előkelő meknesi hotelbe indultunk, ahol a sajtó képviselőinek számoltunk be jövetelünk céljáról: a King Hill Team, a Tokaji borok hírnökei Afrikában. Célunk a magyar, a tokaji borok megismertetése Marokkóban, és olyan hosszútávú kapcsolatok kialakítása a helyi borászokkal, kereskedőkkel, amely mindkét országnak, borvidéknek a hasznára válhat. Emellett büszkék vagyunk rá, hogy a marokkói Magyar Nagykövetség egész évre felvállalta a Tokaji borok reklámozását, kóstoltatását a vendégeikkel, ezzel is segítve a Tokaji hírnevének öregbítését. A következő napi séta után Rabatban este 6 órára mentünk a nagykövetség impozáns épületébe, ahol a vendégek - borászok, kereskedők, valamint a sajtó képviselői - számára alkalmunk nyílt egy újabb borkóstolót tartani, majd az ezt követő vacsorán a fogásokhoz ismét újabb Tokaji borokat mustrálhattak az egybegyűltek. Mindhárom borkóstolón nagyon nagy érdeklődés mutatkozott a boraink iránt, és mindenhol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Folytatásképp meghívtuk vendéglátóinkat Magyarországra, hiszen a marokkói borok nálunk sem a legismertebbek. Így kölcsönösen együttműködve reméljük, hogy a baráti, személyes kapcsolatok kialakításán túl gazdasági szempontból is fontos lépéseket tettünk a fejlődés felé. A Rabatban tett látogatásunk nagy visszhangra talált mind az itthoni, mind pedig a marokkói sajtóban. Ez külön öröm számunkra, hiszen ez azt jelenti, hogy mások is elismerik céljainkat, és mérföldkőnek tartják az elért eredményeinket. Az elmúlt két hónapban az ország határain belül utazom, több borvacsorát és borkóstolót tartottam, emellett persze folyamatosan jönnek a hercegkúti pincészetünkbe is a vendégek, ahol 60-70 főt tudunk fogadni.

A.A.: Hogy éled meg a mindennapokat? Az ismertté válás milyen hatással van Rád? Mennyire köt le a borkirálynő szerep és mennyire az ismertség?

G.M.I.: Nem hiszem, hogy annyira ismert lennék. Igaz, hogy voltak televíziós megjelenések, és több alkalommal jelentek meg riportok különböző lapokban, de mivel ez úgymond egy normális dolog, nem igazán foglalkozik vele a média. Nem botrányos, de nem is kell, hogy az legyen. Remélem könnyebb dolga lesz az utánam következő királynőknek! A borkirálynő szerep teljesen kitölti a mindennapjaimat, hiszen vannak, akik kifejezetten ezért keresik meg a pincét. Ez nagyon jó dolog, és én igyekszem szívvel-lélekkel a maximumot nyújtani minden alkalommal.

A.A.: Mik a terveid a jövőben? A betöltött szereped és az ismertté válás nyitott meg előtted új kapukat?

G.M.I.: Igen, vannak lehetőségek. Legfontosabb feladatomnak a családi pincészetünkben való tevékenységeket tartom, hiszen a borkirálynőség nagyon jó lehetőség a pincészet népszerűsítésére. Fontos, hogy a minőségi termelésen legyen a hangsúly, a mi borászatunkra ez a jellemző, mert el kell érni, és ehhez minden adottságunk biztosított, hogy ezek a borok legyenek azok, amelyekkel a széles fogyasztói közönség a Götz Pincészetet azonosítja, és ezzel azt a minőség-tudatosságot és minőség iránti elkötelezettséget érzékeli, amely családi vállalkozásunk meghatározó filozófiája is.

A.A.: Gondolom, készülsz az új borkirálynő-választásra. Gondolkodtál már azon, hogy ha valamikor véget ér ez a szerepkör az életedben, akkor minden marad majd a régi?

G.M.I.: Én úgy érzem, hogy ez a szerep elkísér életem végéig, hiszen Magyarország első borkirálynőjének lenni olyan küldetés, ami nem ér véget egy év után sem. Továbbra is mindent megteszek azért, hogy a magyar borok újra a világ élvonalába kerülhessenek, és mind a hazai, mind a külföldi vendégeket rávezessem a kulturált borfogyasztásra.

A.A.: Mikor jössz Egerbe? Szerepel a terveid között?

G.M.I.: Május végén ellátogatok Egerbe. Egy autós magazinhoz kértek fel fotózásra, és több borvidéken is megnézünk egy-két pincét. Több éve már, hogy Egerben voltam, így már nagyon várom, hiszen mindig valamilyen új arcát mutatja a borvidék, és mindig újabb felfedezéseket teszek, ha ott járok.

Almási Attila

Forrás: hevesmagazin.hu/2009/05/06/a-borkiralyno-valaszol/